BALATONRENDES

A part legkisebb, 150 lakosú községe, legrégibb utcája a Tepécs-hegy lábára kapaszkodik. A honfoglalás után Balatonrendes a fejedelmi törzs szállásbirtoka volt. A községben az állattartás, halászat és a nádvágás volt a jellemzõ foglalkozás. A törökök a falut 1538 pünkösdjén porig égették, a táj elnéptelenedett. A török kiûzése után a falut felszabadított rabokkal, idegen tájak szegényeivel telepítették be. Ettõl kezdve a szigligeti Esterházy-család lett a legnagyobb birtokos. A száz évvel ezelõtti filoxérajárvány a rendesi szõlõk nagy részét is kipusztította.

A község az idegenforgalom fellendülésével, az 1960-as években indult fejlõdésnek.A község legfõbb látnivalója a Fõ utca elején álló rusztikus, 1800-ban épült harangláb, a szélmosta, vörös homokkõbõl faragott feszülettel. Az utca végén, a falu legtetején áll az 1763-ban átadott, barokk stílusban épült egyszerû, kazettás mennyezetû római katolikus templom. Nyáron a községháza nagytermében egy-egy neves képzõmûvész alkotásaiból rendeznek kiállítást. Június utolsó hétvégéjén, a Péter-Pál napi búcsúval együtt rendezik a "borhétvégét" és a falunapot.