SZENTBÉKKÁLLA

A Káli-medence északnyugati peremén - a Kõhegy, Kishegy és Öreghegy lábánál - fekvõ község. Már a római korban is lakott település volt, amit feltárt leletanyaga is bizonyít. Ez a helység is Kál harka szállásbirtoka volt, a többi kál faluval együtt. Királyi birtok 1341-ig, majd késõbb a veszprémi Püspökségé. Parochiális egyháza már 1334-ben fennállt. A püspöknek kõpalotája volt itt 1559-ben.

Elsõ írott említése 1273-ból való. A középkorban Szentbenedekkál, vagy Szentbenedekfalva néven fordult elõ. A helységben a Benedek szót késõbb "bék"-kel rövidítették, így lett Szentbékkálla.

Népes helységként szerepel a középkorban. A rovásadó összeírók 1534-ben 26 adófizetõt jegyeztek fel. A török 1548-ban égette fel elõször, majd 1557-ben 1572 után újra elpusztította. A lassan újra benépesülõ helység késõbb is kisebb-nagyobb harcok színhelye volt. Lakott maradt mégis a török hódoltság idején: 1696-ban 224 jobbágy- és zsellércsalád lakta 141 hold szántóval és 15 hold szõlõvel. Nagybirtokosa a devecseri Choron, majd az Esterházy család volt.

Határában - az Öreg-hegy déli nyúlványán - láthatók az elpusztult Töttös-Kál középkori falu templomának romjai. A templom közelében több csontvázas sír került elõ szõlõforgatáskor. A templomban a XIX. század elején még miséztek, de 1876-ban már romokban hevert. A templomrom közelében elõkerült a XI. század eleji, egyenes pengéjû, szablyamarkolatú kard a Magyar Nemzeti Múzeumban van kiállítva. Töttös-Kál falut 1296-ban említik elõször az oklevelek. Pusztulásáról nincs megbízható adat.

A község gazdag mûemlékekben és nevezetességekben.

A Pegazus Fogadó alatt - korábban községháza volt - 58 méter hosszú pince húzódik, amely dézsmaszedõ pince volt hajdanán. Ma borospincének használják. Szép mûemléktemplomát gróf Esterházy Károly egri püspök építette.

Nevezetessége a Kõhegy, háznagyságú sziklákkal. A Fekete-hegyen kilátótorony áll, ahonnét az egész Káli-medencét és a Balaton túlsó oldalát is belátni. A hegytetõn krátertavak sorakoznak: Bika-tó, Bonta, Nagybokros, Kisbokros, Pincés-tó és Páros Dolina. Hajdanában hegyi forrásokból táplált strandfürdõje is volt a községnek, amely ma már elhagyatottan áll.

Szentbékkálla községnek 1939-ben 729 lakosa volt, 1970-ben 430 lélek lakta, ma a lakosság lélekszáma 254 fõ. A lakosság római katolikus vallású.

Szentbékkállán 1962-ig önálló közigazgatás mûködött. Ezután elõbb Kõvágóõrshöz, majd 1973-ban Révfülöp közigazgatásához csatolták. 1990 óta önálló körjegyzõséget alakított három településsel /Balatonhenye, Köveskál és Mindszentkálla/ Köveskál székhellyel.

Idegenforgalom szempontjából kedvelt hely, szálláshelyekkel éttermekkel jól ellátott.

Rendszeres rendezvényei:

Minden nyáron, július hónap utolsó hétvégéjén a "Káli-napok" rendezvénysorozat.
Búcsúját a község Húsvét után követõ elsõ vasárnap tarja.
Október hónap elsõ hétvégéjén hangulatos szüreti mulatsággal és felvonulással szórakoztatják az idelátogatókat.